Récit de Kecskés Tamás

Kedves kiutazni kívánók, én tavaly voltam kint először Görögországban. Az egész nagyon hírtelen jött, Április végén adtuk le Tamás barátommal az önéletrajzot a del REY Internationalnak, Május 1.-én pedig már három szerződés közül válogathattunk.

Le is csaptunk gyorsan a rodoszi munkára. A szerződés május 27.-től október 15-ig tartott. Mi már május 23.-én kirepültünk, szóval, volt a munka kezdete előtt 4 napunk egy kicsit megismerni a várost és a környéket.

Kiérkezésünk napján nagyon izgatottak voltunk, egyrészt mert a repüléstől még most is borsózik a hátam, másrészt pedig izgultunk, hogy hogy fogadnak bennünket.

De az egész jól sült el. A hotelba való megérkezésünket követő 15 percben összeismerkedtünk a leendőbeli szobatársakkal és munkatársakkal, akik szintén külföldről érkeztek. 27.-én neki is láttunk a munkának.

Nagyon nehéz volt az első egy-két hét, de belejöttünk a munkába és élveztük is. Az új barátokkal az elején nagyon sokat jártunk ki a városba. Utána egyre kevesebbet, és már csak munka után ültünk össze, de ez is mindig eltartott hajnali 3-ig. Barátommal rugalmas munka időnk volt, 12-től 4-ig, valamint fél 8-tól fél 12-ig dolgoztunk.

Én általában 4-kor, mikor az első munkarész lejárt, siettem átöltözni és megvettem az irányt a teniszpálya felé, ahol a vendégek gyülekeztek, hogy lejátszanak egy foci meccset, ahova én is csatlakoztam. A foci után, általában meg volt egy mártózás a tengerben, majd a hotel melletti tavernába vettem az irányt, ahova beléptem és már tudták, hogy egy frappé lesz a rendelés.

A görögök nagyon nyitottak voltak felénk, rengetek barátkoztam és mai napig tartom velük a kapcsolatot a Facebook-on vagy e-mailen keresztül.

Volt hogy együtt mentünk el bulizni velünk és autóval vagy nagy motorokkal vittek bennünket. Volt nagyon sok turista akivel szintén nagyon jó kapcsolatot alakítottam ki. Július vége felé már általában az volt jellemző, hogy csak akkor mentünk ki szórakozni, mikor az animátorok, vagy a vendégek hívtak ki bennünket.

Nagyon sokat jártunk a szigeten. Rengetegszer kötöttünk ki szabadnapon Rodosz városban. Egyik kollegámmal, megjártuk a város legnagyobb strandját az Elli Beach-et, ahol leugrottunk egy párszor a trambulinról, ami megközelítőleg 8 méterre volt a tenger felszíne felett. Meglátogattunk egy kis görög falut is, ahol részt vettünk egy igazi görög mulatságon. Mi barátommal nem tartoztunk azok az emberek közé akik a szabadnapjukon szerettek nagyon aktívak lenni, de a lányok bepótolták ezt helyettünk, nagyon sok helyet bejártak a szigeten, valamint a sziget területén kívül is, mivel ellátogattak Marmarisba, ami már Törökország területén található.

Annyit el tudok nektek mondani, hogy Rodosz egy gyönyörű hely és hogy a görög kultúra sok színű.

Úgy érzem ez volt életem eddigi legszebb nyara, valamint, hogy nagyon sok életre szóló barátság köttetett. Engemet személy szerint nagyon sok élmény köt Rodoszhoz,főleg az első tetoválásom, ami mindig emlékeztetni fog rá, hogy hol és kikkel csináltattam.

Imádtam, azt a hat hónapot még ott voltam. Megtanultam, hogy mi az a munka és megtanultam becsülni azt ami van, legyen az pénz, család vagy barátok. Nagyon boldog vagyok, hogy tagja lehettem ennek a kis csapatnak, ami összejött ott és külön köszönettel tartozom a del REY Internationalnak, hogy megadta ezt a lehetőséget számomra.

Úgyhogy ha ott az alkalom, ne engedjétek kicsúszni a kezeitek közül, hanem ragadjátok meg, mert nem lehet tudni, de,lehet hogy az az első és utolsó esélyetek.