Tóth Judit

 

A miértek

2013 számomra nem volt egy könnyű év. Az akkori barátommal szakítottunk és, mint sokan mások, én is azt hittem, hogy itt vége a világnak. Nem találtam a helyem itthon, nem leltem örömömet a mindennapokban, az a bizonyos gombóc szüntelenül a torkomat fojtogatta, miközben én pedig minden erőmmel azon voltam, hogy válaszokat találjak, hisz nem értettem miért történik ez velem és meg voltam győződve, hogy soha többé nem tudok majd szerelemes lenni. Akárhányszor Pest utcáin sétáltam, úgy éreztem, hogy a város szinte felemészt. Minden egyes sarok és utcarészlet közös emlékeink egy mementójaként állt előttem, mely addigra már csak keserű szomorúságként járta át a szívemet.

Nem vágytam hát másra, csak arra, hogy elhagyjam ezt a várost, - még, ha nem is örökre - hogy valahol, messze a múlt árnyaitól, új életet kezdhessek.

2013 tavasza az Egyetemen is mozgalmas időszak volt. Ekkortájt kellett szakmai gyakorlati helyet választanunk. Rögtön az elején biztos voltam abban, hogy nem szeretném ezt a 3-4 hónapomat itthon tölteni, hiszen köztudott, hogy a diákok itthon a turizmus és vendéglátás területén nem igazán kapnak fizetést a gyakorlati idő alatt vagy ha igen, az inkább egy jelképes összeg csak.

Ennek megfelelően kutakodni kezdtem az interneten, hogy mi is lenne a legbiztonságosabb módja a kijutásnak, majd így akadtam a del REY International-ra.

A jó kereseti lehetőség, azaz a 400-450 eurós havi fix fizetés, plusz a borravaló, ami elsősorban vonzott, illetve, hogy magyar nyelvű kontakttal rendelkeztek, ellenben a konkurens cégekkel. Lehet, hogy furcsán hangzik, de még a program díj sem volt ellenemre, ami akkor számomra 200 Font-os többlet költséget okozott. Egyfajta garanciaként fogtam fel, mely biztosította számomra a zökkenőmentes elhelyezést, és az ígéreteknek megfelelő paramétereket mind a munkával, mind a helyszínnel kapcsolatban.

Területi preferenciám nem igazán volt, csak – mint ahogy azt már említettem - el akartam hagyni az országot és szinte mindegy volt, hogy hol kötök végül ki. Azonban, mivel kiskorom óta Görögország volt a családi nyaralások színtere, kialakult egy elég erős kötődés köztem és a kék-fehér állam között. A gazdag kulturális élet, a nyelv, a kulináris specialitások, a tenger és a homok páratlan összjátéka, illetve a jellegzetes hófehér épületek a tengerkék ablakokkal és ajtókkal igazán a szívemhez nőttek az ott töltött idő alkalmával.

Térbeli lokalizáció

Rodoszon belül, egy Lalyssos nevű kisvárosban dolgoztam.

Lalyssos rendkívül központi fekvéssel rendelkezik, köszönhetően a kiváló busz és taxi közlekedésnek, csupán 10 km-re a rodoszi reptértől és Rodosz várostól egyaránt, ahol a nagy divatüzletek mindegyike megtalálható. Így rendszeres látogató voltam a ZARÁBAN, H&M-ben, BERSHKA-ban, MANGO-ban, de még a híres Francia Parfüm Store-ban: a SEPHORA-ban is. Hihetetlen volt számomra, hogy ezek az üzletek kint jóval olcsóbban kínáljak ugyanazokat a termékeket, mint kis hazánk. Ennek oka, hogy ezen üzletek termékei nagyrészt Törökországban kerülnek gyártásra. Mivel Törökország és Görögország hajóval csupán egy órányira fekszik egymástól, így a mérsékelt import költségek jelentősen képesek faragni az eladási árakon is.

Rodosz város másik része az ún. Óváros: azon túl, hogy a világörökség része, ez a hely egyfajta élő történelem. A rengeteg múzeum, az ókori kövekből épült erődítmények, a különböző vallások templomai, egy olyan kulturális atmoszférát kölcsönöz a helynek, ami páratlan az egész világon, melyet a hangulatos kávézók, tavernák és szórakozóhelyek tesznek még színesebbé. Hazajöttemet követően a National Geographic egyik adása éppen Rodosz Óvárosáról és történelméről szólt. Látni a tv-ben azokat a helyszíneket, ahol én magam épp csak pár hete sétáltam… egyszerűen fantasztikus érzés.

Utazásaim, kedvenc helyszíneim

A kint töltött hónapok alatt, volt szerencsém az egész szigetet bejárni, íme hát a kedvenc helyszíneim:

• Lindos, ahol a híres akropolisz tornyosul a város fölé egy igazi építészeti csoda, nem beszélve a Lindosi - Lagunáról, mely kristálytiszta vizével és a tengerbe ékelődött szikláival, kiváló választás azoknak, akik imádnak a napon sütkérezni, búvárkodni és az extrém sziklaugrásoktól sem riadnak vissza. Hatalmas adrenalin felszabadító érzés, amikor az ember az ugrást követően várja, hogy a felszínre jusson. :)
• Prasonisi: Ez a hely nem más, mint a sziget legdélibb pontja, ahol az Égei és a Mediterrán tenger találkozik, melyet apály idején egy fél km-es homokos partszakasz választ el egymástól. Az embernek két alternatívája is van, hogy melyik tengerben fürödjön épp. Szerintem ez már önmagában lélegzetelállító, melyet a szörf szerelmesei kifejezetten kedvelnek, hiszen Rodosz nem más, mint Európa első számú szörfparadicsoma.
• Antoni-Queen-Bay & Ladiko Beach: Rodosz legszebb és leghíresebb tengerpartjai, melyek rendszeresen nyerik el a legtisztább víz és partszakasz címet. A homokos tengerpart és a vízi sport lehetőségek gazdag tárháza, a legideálisabb választás a day off-ok eltöltésének. Kifejezetten kedveltem azt a „nagy felfújható gumit”, melyet egy motorcsónak húz a tengeren kb. 20 percen keresztül vagy épp Falirakin a Banán csónakot, mely egy közel másfél órás túra, barlang - úszással és búvárkodással egybekötve! Hatalmas élmény!
• Maritza: Ez a kisváros talán sokaknak nem olyan ismert, a reptértől kb. 7 km-re fekszik és egyik legjelentősebb attrakciója, az idős, görög őslakosok mellett, a híres tavernái. Ez az a hely, ahol az ember megismerkedik a görög konyhával. Csupán 10 eurót kell fizetni, és az ember annyit ehet és ihat, amennyi csak beléfér: a rántott polip, a hihetetlen fűszerezésű sültek és halak, a hamísítatlan pita és tzatziki, a kifejezetten jó minőségű borok, olyan kulináris élvezet, melyben megízleled egész Görögországot.
• Marmaris-Törökország: Életem egyik legőrültebb kalandja fűződik ehhez a helyhez. Egyik day-offom alkalmával barátnőmmel úgy gondoltuk, hogy kiruccanunk Törökországba, ha már ilyen közel van. Így egyből elmondhatjuk, hogy mi a rodoszi munkánk alatt, még Törökországba is eljutottunk. Gyönyörű kikötője és tengerpartja mellett, azonban sokkal több látnivalóval nem találkoztunk. A híres török bazár valóban egy attrakció, a fake és hamisított világmárkák Mekkája. Ennek ellenére nem bánkódtunk, jól éreztük magunkat. A gond akkor kezdődött, amikor véletlenül lekéstük a Rodoszra visszatartó kompot. Mivel minden pénzünket hamísított Michael Kors táskákba öltük helyzetünk elég kilátástalan volt, nem beszélve arról, hogy másnap 11-től munkába kellett, hogy álljunk. Fogalmunk sem volt róla, hogy hol tudnánk az éjszakát eltölteni, hiszen mivel Törökország nem EU-s tagállam, az országba csak is VISA fizetése ellenében tudtunk volna éjszakázni, már ha egyáltalán lett volna erre pénzünk, a vásárlások után. Miután én 10 perc alatt elszívtam egy fél doboz cigarettát idegességemben, és attól rettegve, hogy az éjszakát a kikötő betonplaccán fogjuk tölteni, - mivel az minősült vámmentes övezetnek csupán - , az ott állomásozó taxisofőr felkarolt minket, így a kilátástalan estéből egy hatalmas buli kerekedett. A srácok igazán jó fejek és becsületesek voltak, nem éreztük és nem is voltunk veszélyben. Elvittek minket étterembe, majd bepillantást nyerhettünk az ottani éjszakai élet világába, ami eszméletlen színes és 10szer nagyobb, mint a rodoszi bar street.

Halkan jegyzem csak meg, hogy gyakorlatilag vízum nélkül illegálisan tartózkodtunk az országba, de a taxisokat szinte sosem állítják meg a helyi rendőrök… Hát igen, izgalomból nem volt hiány. Az éjszakát végül a taxiban töltöttük, és a reggel 9kor induló rodoszi kompra fel is szálltunk. Egy gyors átöltözést követően, nagy futás árán sikerült éppen 11-re beérni a munkába… :)

• Waterpark: A rodoszi Waterpark Faliraki mellett található, és Európa 2. legnagyobb vízi vidámparkjaként van nyilvántartva. A belépő 20 euró, mely egész napra érvényes belépőt tartalmaz, ellenben ahol egy nap nem elég, hogy az ember mindent kipróbáljon. Egy komplett mini - város lett itt megépítve, a sziklaszurdok övezte területen. Hatalmas csúszdák, hidak, szőnyegek és felfújt úszógumik állnak korlátlanul rendelkezésre.
• Simi-szigete: Simi nem más, mint egy hamisítatlan ékszerdoboz. A színesre pingált házak, a szintén kristálytiszta víz, az emberek vendégszeretete, valóban szívet melengető érzés. Egy igazi turista látványosság, ahol még az autós forgalmat is betiltották. Mivel a sziget nem nagy, ezért robogóval, szamárháton és biciklivel közlekednek az emberek. Gasztronómiai kínálata, azonban nem csak a görög konyhára korlátozódik, rengeteg olasz étterem is helyet kapott itt, köszönhetőn a nagyszámú olasz turistáknak.

Az éjszakai élet

A rodoszi éjszakai élet nagyrészt Rodosz városra koncentrálódott. Azonban helyben Ialysosson is volt lehetőség a szórakozásra. Mivel a stuff ingyen fogyaszthatott a hotel bárjában, az Absolutban, így a jó hangulat mindig garantált volt, továbbá a Boo Club miden este gondoskodott a bulizásról, ha épp nem volt kedvünk messzebbre menni. Őszintén szólva én még ilyen olcsón soha életemben nem buliztam, mint akkor ott, hiszen szinte kivétel nélkül mindenhol sikerült a stuff engedményeket igénybe vennünk, és jó kapcsolatokat kialakítanunk.

A rodoszi barstreet, mely a fiatal turisták egyik legkedveltebb helyszíne. Ez gyakorlatilag egy egész, hosszú utca, melyet különféle bárok és szórakozóhelyek szegélyeznek, szorosan egymás mellett. Érdemes ilyenkor az összes helyet végiglátogatni, mintha csak egy túra keretében tennénk. Személy szerint, nekem kettő kedvenc helyem volt itt: az egyik a nagyon olcsó és rendkívül jó zenét szolgáltató Alexander Bar volt. A nagyon olcsó jelző konkrét számokban kifejezve azt jelenti, hogy egy koktél és egy shot 3 euróba került.

Természetesen ez nem a hivatalos árkategória volt, de Görögországban nagy előny, ha az ember barátkozik és ezt most mindenféle félreérhető tartalom nélkül mondom, illetve gyakorta kell hagyatkozni, a STUFF-DISCOUNTS-ra is. Ugyanis a görögök igenis nagyra értékelik azt, ha idegen nemzetiségűek az ő országukban próbálnak boldogulni és dolgozni, melyet általában lényeges kedvezményekkel honorálnak. Legyen ez egy szórakozóhely vagy épp az autókölcsönzés alkalmával.

A másik, az előkelő és meglehetősen drága Colorado Klub volt. Itt csak a belépő olyan 12-15 euró között mozgott, mely viszont gyakorta lefogyasztató volt a bárpultnál. Csak viszonyításképp az előző helyhez, itt egy koktél 10, a legolcsóbb sör 6, míg egy üveg ásványvíz is 3 euróba került. Ellenben ez a hely a bulik fellegvára Rodoszon. Igazi élő zenével és saját zenekarral állnak színpadra, a mai és régebbi nagy slágerek egyéni feldolgozásával. Amikor épp nem élő zenekar gondoskodik a hangulatról, akkor a helyi DJ-k fantasztikus szettjeire bulizik a közönség.

Falirakin található buli-körutunk következő állomása. Itt a Liquid garantálja a felejthetetlen hangulatot 2 szinten, a legjobb zenékkel és legjobb vodka-redbullal :)

A Paradiso talán egész Rodosz legnagyobb volumenű open-air szórakozóhelye, egyenesen a tengerparton, szintén Falirakin található. Rengeteg rendezvényt tartanak itt, olyannyira hogy esküvők és lakodalmak szervezéséhez is remek választás, a festői homokos part közelsége miatt. Itt a világ legnagyobb dj-ei lépnek fel, úgy mint Axwell, Ingrosso vagy épp Alesso. Nagyon nehéz jegyet előre foglalni, de hát, ha az ember épít ki kapcsolatokat semmi sem lehetetlen. :) Fantasztikus érzés, amikor ilyen nagy nevek zenélnek előtted csupán pár méterre. És mivel nyitott térről beszélünk, nincs az a nyomasztó bezártság érzete az embernek, mint például itthon egy hasonló zenei rendezvényen.

Végül Rodosz-Óvárosa, az igazi görög szórakozóhelyek fellegvára is. Itt azonban mélyen a zsebbe kell nyúlni, ha egy egy estét át szeretnénk bulizni. De hát fiatalok vagyunk miért ne tennénk... A görög az a nép, aki imád a saját nemzeti zenéjére és a görög dalokra bulizni, és nem csak az idősebb, a fiatal korosztály egyaránt. Számomra ez nagyon tiszteletre méltó, hisz ránk magyarokra nem jellemző, hogy nagyon kedvelnénk magyar nyelvű zenéinket, ha bulizásról van szó.

Egy „átlagos” munkanap

Lalysosson,egy tengerparti, négycsillagos, all inclusive szállodában dolgoztam. A főépület főként gyermekes családoknak kialakított hotel, a kisebbik szálloda viszont a fiatalabb vendégeknek nyújt kiváló kikapcsolódást.

A munka nagyon élvezetes és szórakoztató volt, annak ellenére, hogy sokat kellett dolgozni, amit viszont az átlagosnál, kedvezőbben honoráltak is. Minden ledolgozott óra és nap szigorú nyilvántartás mellett zajlott, és maradéktalanul ki is volt fizetve. Az ott töltött idő alatt betekintést nyerhettem egy igazi Hotel éttermének a működésébe, egészen az étel készítéstől, a felszolgáláson át, a vendégek széleskörű tájékoztatásáig szinte mindent kipróbálhattam. Az idő nagy részében azonban a büférendszer és az ital szekció felügyeletével foglalkoztam. Továbbá sikerült nagyon jó kapcsolatot kialakítanom az étterem Managerrel, egy fajta apa-lánya viszony szövődött köztünk, így hát Mr. Petrossal a mai napig tartjuk a kapcsolatot a facebookon. :)

Nem könnyű leírni egy átlagos napomat, hiszen számomra egyik nap sem volt átlagos, minden nap történt valami olyan jó dolog, ami itthon soha előtte. A napirendem alapvetően mindig attól függött, hogy milyen beosztás szerint dolgoztam, eszerint három - féle műszakot különböztettünk meg az étteremben, ezek a következőek: Reggeli – Ebéd, Reggeli – Vacsora, Ebéd – Vacsora.

Természetesen négy hónap alatt, mind a három műszak szerint kellett dolgoznom és az összesnek meg volt a maga előnye és hátránya egyaránt.

• Reggeli – Ebéd: esetén az elején megterhelő volt nyolc órát dolgozni egyhuzamban, de azt követően szabad volt az egész délutánom, nagyon sokszor mentem a tengerpartra, vagy a fővárosba vásárolni, béreltünk kvadot, illetve jet-skiztünk a tengeren.
• Reggeli – Vacsora: nagyon szerettem ezt a beosztást, de a reggeli felkelés majdnem mindig megterhelő volt számomra, olyannyira, hogy egy alkalommal el is késtem. Alapvetően majdhogynem ez volt a legjobb mind közül. Reggel 7-től 11-ig lezajlott a reggeli, ezt követően volt 6 óra szabadidőm, majd a munka folytatódott vacsora időben este 6-tól 10-ig.

Nagyon jó alkalom volt kimenni a partra és barnulni, hiszen a napfény ez idő tájt volt a legerősebb, illetve egy finom jégkrém sosem hiányozhatott a barnulás mellől. Ezenkívül jutott idő a közelben lévő nevezetességeket is megtekinteni ebben a délutáni 6 órában, bár ilyen fantasztikus délutánok után egyáltalán nem volt kedvünk visszamenni újra az étterembe és folytatni a gályázást.

• Ebéd – Vacsora: Fantasztikus napok előzték meg minden alkalommal ezt a fajta beosztást, ez ugyanis azt jelentette, hogy 11:30-kor kezdtem a munkát és egészen 15: 30-ig tartózkodtam az étteremben, majd ezt követően volt egy 2 és fél óra szünet és este 6-tól ismét munkába kellett állni egészen este 10-ig. Mint ahogy az elején említettem, minden egyes este, amikor tudtam, hogy másnap 11: 30-kor kell csak kezdenem, szóval minden egyes este egy fergeteges bulié volt a főszerep.

Általános tanácsaim

Az élet arra való, hogy megéljük és átéljük, nem arra, hogy szürkén elszaladjon mellettünk.

Ehhez hozzátartozik, hogy az ember néha felül kerekedik önmagán, kilép a komfort zónájából és útnak indul felfedezni a világot. Ha unalmas az életed, vagy ha épp padlón vagy, ha barátokat keresel, vagy csak épp eltölteni a nyári hónapokat egy mediterrán országban, ahol a nyár valóban nyár, akkor vágj neki bátran. Nincs ok a félelemre, a magány messziről el fog kerülni, ahogy a szürke hétköznapok is. Életre szóló barátságokat köthetsz, dolgozol, pénzt keresel, lélegzetelállító helyeken tölthetsz hónapokat, ahova a nagy többség csak egy - egy hétre nyaralás céljából utazik. Egyszóval a világ kinyílik és tálcán kínálja fel magát előtted.

Amit itthonról érdemes kivinni

• Mindenkinek tanácsolom, hogy a tisztasági szereket, - úgy mint fogkrém, tusfürdő, sampon lányoknak az egészségügyi kellékek és smink cuccok - itthonról vigyétek ki. Ezek a termékek ugyanis, még egy olcsóbb megélhetésű országban vagy településen is viszonylag drágának mondható. Továbbá szemüvegesek, illetve akik kontaktlencsét hordanak gondoskodjanak az elegendő folyadékról és magáról a lencsékről is, ugyanis ezeknek is elég húzós áruk van kint.
• Ezentúl fontosak még az egyéb gyógyszerek bepakolása is. Tapasztalatból tudom, hogy az orvosi ellátás, még ha csak egy kontroll kivizsgálásról van is szó, eléggé drága. Így mindenki gondolja végig, hogy milyen betegségekre hajlamos, és ennek megfelelően itthon írassatok fel a háziorvossal néhány vényköteles gyógyszert. Én például rendszeresen küszködöm mandulagyulladással, így két doboz antibiotikum mindig van nálam, illetve betadin a kisebb sérülések fertőtlenítése céljából.
• Kényelmes cipő, melyet a munka során fogsz hordani!!! Ez a legfontosabb. Én három cipőt nyűttem szét, miután rájöttem, hogy a H&M egyszerű fekete kis sportcipői a legjobb választás. Ajánlom minden lánynak, szoknyával is csinos, kényelmes, és higgyetek nekem a balerina cipők, amúgy is a női divat legnagyobb baklövései, nem hosszú távú, napi 8 órai rohangálásra és állásra lettek tervezve.
• 2 db. fehér ing és 2 db. fekete szoknya szintén a munkavégzéshez. Egy ugyanis nem bírja ki a szezont. 3-4 hónap alatt ezek az anyagok is szétmosódnak, illetve az éttermi takarítások során elkerülhetetlen, hogy néhol a hipó vagy klór csöppenjen rá, ami egyből kimarja a fekete színt. Itt is a H&M egyszerű, fekete, gumis derekú, kb. 2000 Ft-os szoknyáit ajánlom.

Ami annyira nem szükséges

• Mivel hosszú, egyenes szálú hajam van, sosem vasalom, mert nem göndörödik sosem sem vízre sem párára. Így a hónapok alatt gyakorlatilag nem használtam hajszárítót. Nagyon kényelmes volt, hisz a jó időben és a napsütésben 10 perc alatt meg is száradt a hajam, ezért hát nem is vittem már az első alkalommal sem magammal. Ha mégis szükség lett volna rá, 3 ból egy lánynál biztosan találsz ez az én statisztikám. :)

Második miértem

Szerintem a leírt élményeim után nem meglepetés, hogy idén ismét szeretnék neki vágni a világnak. Rengeteg élménnyel és tapasztalattal gazdagodtam az elmúlt év során és rájöttem, hogy az életet másképp is lehet élni, nem feltétlen úgy, ahogy itthon elvárják és tanítják.

Mivel idén májusban végzek az egyetemen és immáron hivatalosan is meg lesz a diplomám, a sorsom nekem is az, hogy beálljak a szürke hétköznapok monoton kerékvágásába, és állandó munkát vállaljak. Azonban előtte még ezt az idei nyarat, szeretném ismét egy festői környezetben, 30 fokos átlaghőmérsékletben a tengerparton, napról-napra barnábban eltölteni. Belegondoltam ugyanis, milyen szörnyű lenne mondjuk az augusztusi hőség közepette Budapest utcáit róni, vagy épp a combinón vagy a meteróban reggelente aszalódni a többi emberrel, akiket szintén, érezhetően megvisel a nyári forróság… :)

Így arra jutottam, hogy még egy utolsó igazán szabad nyarat engedélyezek magamnak. Remélem, hogy ismét rengeteg gyönyörű fotóval, élménnyel és ismeretséggel térek haza, ugyanis idén Spanyolországot szeretném meghódítani.

Ezt követően pedig bízom benne, hogy hazatértemet követően sikerül majd itthon is egy olyan állást találnom, amelyet teljes elhivatottságból és az utazásaim során szerzett tapasztalatimat kamatoztatva űzhetek, és amit nem utolsó sorban megfelelő módon honorálnak is majd. De ezek még a távolabbi terveim csupán :)

A konklúzió

A legnagyobb kérdés talán mindenkiben, - aki olvassa majd ezt a beszámolót -, talán az lehet, hogy sikerült-e kikecmeregnem a legelején említett szerelmi bánatomból. Hát a válasz az: hogy igen, teljes mértékben. Új szerelmet ugyan nem, de a reményét visszakaptam. Sőt utólag, tiszta fejjel átgondolva, rájöttem, hogy már nem tenne boldoggá az az élet, ami egykor a mindent jelentette. Rengeteg új barátra is szert tettem, akikkel a mai napig tartjuk a kapcsolatot, akik egyébként visszavárnak Rodoszra, és akik sajnálattal vették tudomásul, hogy idén, nem a görög sziget a utazásom célpontja.