Récit de Bana Károly

Karesz vagyok, idén nyáron majd' 3 hónapot töltöttem Görögországban, Kréta szigetén. Én nagyon sokáig - legalábbis úgy éreztem - vártam a szerződésemre, de megérte az a 3 hónap. Aztán mégis minden nagyon gyorsan történt: megjött a szerződés, s éppen, hogy volt egy hetem elbúcsúzni, aztán már repültem is. A del REY International csapata végig nagyon kompromisszum kész volt velem szemben. Például én szigetre akartam menni, és sikerült. A későbbiekben is végig mellettem álltak, bármilyen probléma adódott a rendelkezésemre álltak és készséggel segítettek.

A kint töltött időszakban volt minden: jó-rossz vegyesen. Mégis, azt mondom, hogy egy olyan élmény, amit nem szabad kihagyni! A munka alatt rengeteg tapasztalatot lehet szerezni; munkatapasztalatot, az idegen nyelvek gyakorlását, más kultúrák megismerését, az úszási technikád tökéletesítését a tengerben, és még megannyi személyi fejlődésre van lehetőséged, nem is beszélve a megélt csodás élményekről, a naplementékről, a szép tájról az eső nélküli nyárról.

Én két helyen is dolgoztam Krétán. Mindkettő több száz férőhelyes szálloda volt, majdhogynem teletömve turistákkal. A munkatársaim egytől-egyig románok voltak, míg az állandósok természetesen görögök. Ők voltak kevesebben. Bár rajtam kívül senki nem tudott magyarul, mégsem éreztem magam kirekesztve, kollegáim nagyon kedvesek, barátságosak voltak velem. Persze az együttlakásban voltak nehézségek, de hát ez természetes, s az idő teltével minden megoldódik.

A beosztásom erősen fizikai jellegű volt (rakodás, takarítás, mosogatás, zöldséghámozás, stb.), ami nem volt egy könnyű munka. Ebből a típusú munkából 2-3 hónap szerintem elég, ezért is nem maradtam többet. Bár a munka kihívásokkal volt teli, mégis kárpótolt a kollegáim kedvessége, és persze az idegen, mégis csodás környezet, és a mindennapi fürdés a tengerben.

A beosztásom kellemes volt, 18-tól 2-ig, de volt, hogy nem kellett ledolgozni a 8 órát, viszont volt olyan is, amikor viszont többet kellett dolgozni. Főleg, amikor több vendég nyaralt a hotelben. Olyankor aztán mindig nagy a hajtás, és a főnökök is frusztráltabbak. Azt hiszem ez a beosztás pont a legideálisabb volt, így egész nap azt csinálhattam, amit akartam, s míg a többiek dolgoztak, bebarangolhattam a szigetet, úszhattam, gondolkodhattam. (Részben elvont emberke vagyok, és író is, így ez tökéletes volt számomra) A többiek szabadnapján pedig nagy ivászat volt, meg közös fürdőzések.

Nálam a fizetésekre figyelni kellett, mert képesek mismásolni a görögök, ami a válságra való tekintettel nem meglepő, ezért azt tanácsolom, hogy vezessétek a munkaóráitok számát, és minden jelenlétit írjatok alá, mert aztán mehet a harc, de ez igaz idehaza is. Én mindig megvédtem az igazam, így havi 400 eurót kerestem. (Ez 500 lett volna, ha a szerződésben lévő időtartamot kitöltöm) Sajnos a fizikai szektorban egy cent borravalót sem láttam, így erről nem tudok pozitív élményeket mondani.

Összességében mégis azt mondom, hogy ha vannak is igazságtalanságok, és ha oda is kell figyelni, de mindenképpen megéri kimenni, olyan élményekkel gazdagodsz, amik mindig megmaradnak neked. Életre szóló barátságok, szerelmek kötődhetnek, de ha mégsem, még akkor is, igen, még akkor is, annyi pozitív élményem volt, hogy felsorolni is nehéz lenne!

Én azt mondom, aki teheti, tegye is meg, ne habozzon belevágni ebbe a kalandba! Tapasztaltabb emberként jön vissza, aki képes helytállni az idegenben is, rácáfolni az odakint a magyarokról kialakult tévhitekre, s olyan szépen lehet lebarnulni, ami idehaza csak szoláriummal menne! Nincs az a Balaton, ami a tengerrel felérne!